Mindenki a maga végzetét hajszolja s nem a másét – mondta a bíró. Nem választhatunk. Aki felismeri a végzetét s mégis az ellenkező irányt választja végül éppúgy ugyanoda ér s éppúgy számot kell adnia ugyanabban a szabott órában mert minden ember sorsa és végzete éppen akkora amekkora a világ melyben lakozik és amelyben minden ellentét egyaránt benne foglaltatik. Hatalmas a sivatag ahol oly sokan odavesztek s nagy lelkierőt kíván de végtére is üres. Földje kemény és meddő. Természete kő. Idd ki – mondta. A világ megy tovább. Minden este táncmulatság van és a mai nap se kivétel. Az egyenes és a görbe út végül is egy és ugyanaz és most hogy itt vagy mit számítanak az évek melyek elteltek azóta hogy utoljára találkoztunk? Oly téveteg az emberi emlékezet és ami megtörtént alig különbözik attól ami sohasem létezett.
( Cormac McCarthy )
[ Blood Meridian, or the Evening ]
www.QuoteSweet.com